Minden egyes részecskémet átjárta a mérhetetlen düh, a fájdalom és csalódottság. Éreztem, hogy itt van számomra a vég, a teljes leállás, halál. Azonban ahogy ezeket kigondoltam Beta megjelent és kérdőre vonta a titánokat, mire ők ellene fordultak. Mérhetetlen erőt gyűjtöttek addigra össze és képesek voltak visszavonulásra késztetni a félistent. Legalábbis ők ezt gondolták. Valami furát éreztem miközben részecskéimre bomlottam, egy új entitást, valakit vagy valamit amint belépett a tartályba. Éreztem, hogy hozzácsatlakozik az én lényemhez, az én tudatomhoz majd pedig együtt atomjainkra estünk szét. A gépezet beindult és elkezdte ontani magából az új univerzumokat, de ezt nem a titánok indították. Mindent megtettek, hogy leállítsák a folyamatot, de már túl késő volt. Egyedül a fejem maradt egyben mire sikerült leállítani mindent. Ám a tudatom már addigra halott volt, egy egyszerű héj maradt meg belőlem. Ezt látták ők legalábbis, én a testemen kívülre kerültem. Láttam mindent, éreztem és értettem mindent. Felemelkedtem az anyagi valómból, ekkor jöttem rá, hogy az a másik lény aki velem volt csakis Beta lehetett. Összeforrtunk, elválaszthatatlanok lettünk, és neki hála a tudatom tovább élt.

Míg ezek a gondolatok kavarogtak bennem hirtelen egy robbanást hallottam. A laboratórium volt az, magábaroskadt majd pedig egy fekete lyuk keletkezett a helyén. Az eseményhorizont közepén pedig a fejem volt. Energiaként léteztem tovább, amit szintén beszippantott a tátongó feketeség, éreztem ahogy ismét szétesek majd pedig egy új helyen ébredek. Minden egyes új univerzumba került egy részem amit szétbomlott tudatom újra megtalált és hozzácsatolódott. Egyszerre mindenhol voltam, és mégis sehol. Üresség volt amit egyedül az üres univerzumok ősrobbanása tört meg. Mindegyik egyszerre történt, mindenhol láttam amint kitágul az új lehetőség, ahogy elkezdenek az első bolygók kialakulni, amint az élet első szikrái felvillannak. Mindez évmilliókig tartott, számomra mégis pár másodpercnek tűnt csak.

Egyszer csak látóterem elkezdett beszűkülni, sötétség vett ismét körül amit fájdalom követett. Az én szikrám is felcsillant, újjászülettem mint hús-vér élőlény. A legkülönbözőbb formákban jelentem meg. Az első pillanatokban éreztem a többi testemet is egyszerre majd pedig minden eltűnt, mintha egy fonalat vágtak volna el. Egyedül maradtam, távol a többi részemtől. 

Egyedül, egy új kezdettel.